Üledékes

Üledékes, a földtani terminológiában gyakran a sedimentár kifejezés megfelelője, olyan kőzetek összességét jelöli, amelyeket a lerakódott üledékek összegyűjtése és későbbi lithifikációja révén hoztak létre. Az üledékek képződése a felszín közelében zajló folyamatokból indul ki: erózió és szállítás során anyagok szállítódnak, majd a vízben, töltésben vagy levegőben elhelyezkedve lerakódnak. Ezt követően a szedimentek tömörödnek és kötődés (cementálás) révén kőzetté alakulnak.

A fő csoportok közé tartoznak a klastikus (mechanikai eredetű) üledékes kőzetek, a kémiai üledékes kőzetek és a biogén/organikus üledékes kőzetek. Példák közé tartozik a homokkő (szilárd szemcsekből álló klastikus kőzet), az iszapkő és az agyagkő, a mészkő (kémiai vagy biogén eredetű), valamint a kőszén (szerves eredetű). Ezek közül a mészkő és a szén gyakran fókuszpontja a fosszilis maradványok megőrzésének is.

Jellemzőik közé tartozik a rétegződés (rétegek vagy rétegeverés), az üledékes környezetek sokfélesége (tengerparti, tavi, folyóvízi, deltavidékek), valamint a fosszíliák előfordulása, amelyek a kor és a korabeli környezeti feltételek rekonstrukciójához szolgálnak. Üledékes kőzetek gyakran szolgálnak víz- és energiaszátáraként, és jelentősak a Föld történetének paleokörnyezet-bizonyítékai szempontjából.