Szigetelképességét

Szigetelőképességét általában annak a tulajdonságnak nevezzük, amely megakadályozza vagy jelentősen csökkenti az energia átadását az adott anyagban. A kifejezés két fő értelemben fordul elő: elektromos szigetelés és hőszigetelés. Elektromos szigetelésnél a szigetelőképesség magába foglalja a dielektromos tulajdonságokat, így például a dielektromos szilárdságot (törésfeszültség), az elektromos ellenállást és a dielektromos állandót.

Az elektromos szigetelőképességet befolyásoló tényezők közé tartozik az anyag kémiai összetétele, szerkezete, a hőmérséklet és a nedvesség, a felépítés vastagsága és a külső mechanikai terhelés. Mérése során meghatározzák a törésfeszültséget, az ellenállást és a dielektromos állandót; gyakorlati célja a biztonságos feszültségszint meghatározása és a meghibásodás megelőzése.

Hőszigetelés tekintetében a szigetelőképesség a hőátbocsátás mérséklését jelenti. Ezt jellemzik a hővezetési tényező (λ vagy k) és a hőátbocsátási tényező (R-érték). Anyagok például ásványgyapot, polisztirol, üveggyapot és cellulóz-alapú termékek lehetnek. A sűrűség, a nedvesség és a felület minősége befolyásolja a teljesítményt. A megfelelő szigetelés csökkenti az energiafogyasztást és növeli a komfortot.