Sugárhajtó

Sugárhajtó, vagy sugárhajtómű, olyan hajtómű, amely tolóerőt a kiáramló gázok gyors kilövetésével hoz létre. Működése Newton harmadik törvényére épül: a jármű előre halad, miközben a gázok hátrafelé távoznak.

A leggyakoribb sugárhajtó rendszerek négy fő részegységből állnak: befúvócsatorna, kompresszor, égéstér és fúvóka, valamint turbina, amely a kompresszort hajtja. A levegő a befúvócsatornán áthaladva összenyomódik, az égéstérben égéssel meleg gázzá válik, a gázok pedig részben meghajtják a turbínát és a maradék tolóerőt a fúvócsövön keresztül adják.

Az általánosan használt típusok közé tartozik a turbojet és a turbofan. A turbojet a gáz tolóerőre támaszkodik, a turbofan pedig részben a külső levegő felhasználásával növeli a tolóerőt, ami jobb hatékonyságot és alacsonyabb zajt eredményez. Ramjet és scramjet olyan konstrukciók, amelyek a levegő összenyomását külső körülményekre bízzák; a ramjet nagyrészt nagy sebességnél működik, a scramjet pedig szupersonikus égést tesz lehetővé.

Az első gyakorlati sugárhajtóműveket a 20. század közepén alkották meg. Frank Whittle brit és Hans von Ohain német mérnökök függetlenül dolgoztak rajtuk; az első jetrepülőgépek a háború éveiben jelentek meg, és a légi közlekedést alapvetően megváltoztatták. Ma a kereskedelmi repülőgépeket túlnyomó többségben turbofan hajtóművek működtetik, a katonai felhasználásban pedig gyakran utóégéses rendszerek találhatók.

Jelenlegi fejlesztések közé tartozik a zaj- és üzemanyag-fogyasztás csökkentése, a megnövelt hatékonyság és a változó ciklusú turbofanok vagy speciális hajtómű-konfigurációk kutatása, amelyek gyorsabb és kényelmesebb repülést tesznek lehetővé.