Rezonanciaellenállása

Rezonanciaellenállása ismeretében a rezgőkörök és an általános rezonáns áramkörökben az adott rezgésszámnál (frekvenciánál) megjelenő hatásokat írja le: ez az ellenállás az energiaveszteséget jellemzi a rezonancia állapotában, és meghatározza a rezonancia élességét vagy sávszélességét.

Egy soros RLC-körben az impedancia Z = R + j(ωL − 1/(ωC)). Rezonanciát akkor érünk el, amikor ω0 = 1/√(LC), és ilyenkor a vételi vagy kimeneti impedancia Z = R lesz. Így a rezonanciaellenállása megegyezik a soros ellenállással. A maximális áramot V bemeneti feszültség mellett I = V/R adja, ami azt jelenti, hogy alacsony R növeli a csúcsáramot és rontja a minőségi tényezőt (Q = ω0L/R = 1/(ω0CR)). A sávszélesség Δω közelítőleg ω0/Q.

Egy párhuzamos RLC-körben a rezonancia során a reaktív tagok egymást kioltják, és a rezgőhurok impedanciája Z = Rp, ahol Rp a párhuzamos veszteségi ellenállás. Ideális veszteségmentes kockában Rp → ∞, valós körökben Rp a hordozó veszteségeket és a kapcsolódó korlátokat tükrözi. A rezonanciaellenállás meghatározza a maximális impedanciát és a szűrés élességét.

A rezonanciaellenállását RF tervezésben és mérőműszereknél gyakran használják a veszteségek összehasonlítására és a minőségi tényező, valamint a szűrő válasz, a zaj és a hőcsere értelmezésére. Az anyag- és környezeti tényezők, valamint a parasztikus hatások megváltoztathatják, ezzel eltolva a rezonanciát és módosítva a Q-t.