sávszélességét

A sávszélesség fogalma a kommunikációs csatornára jellemző azon tulajdonságot írja le, amely meghatározza, mekkora adatot lehet átvinni egy adott idő alatt, és milyen frekvenciasáv áll rendelkezésre ehhez. A kifejezés két értelemben használatos: a csatorna frekvenciáinak szélessége (channel bandwidth), amelyet Hz-ben mérnek, és az átvihető adatmennyiség maximális sebessége (data rate), amelyet bit/s-ben adnak meg.

A sávszélesség növekedése általában gyorsabb adatátvitelt tesz lehetővé, de a tényleges teljesítményt befolyásolja a zaj, a jel-zaj arány, a kódolás és a protokoll overhead. A gyakorlatban a sávszélességet két fő tényező határozza meg: a rendelkezésre álló spektrum és a használt moduláció. A széles frekvenciasávval rendelkező közeg például optikai szálban általában nagy sávszélességet biztosít, míg rézvezetékeknél egyes technikák (például DSL) és a vezeték nélküli rendszerek (Wi‑Fi, 4G/5G) a korlátozott spektrum miatt korlátozottabb átviteli sebességet érhetnek el.

A sávszélesség és az adatátvitel közötti kapcsolat formalizálható: a Shannon–Hartley-tétel szerint egy adott sávszélességű csatorna kapacitása C = B log2(1 + S/N), ahol B a sávszélesség Hz-ben, S/N pedig a jelet zavaró zaj aránya. Gyakorlati rendszerekben a protokollok, a hibajavítás és a többletterhelés miatt a tényleges adatmennyiség a maximális érték alatt marad.

Összefoglalva, a sávszélesség kulcsfontosságú tényező a hálózati teljesítmény meghatározásában: minél nagyobb a rendelkezésre álló spektrum vagy sávszélesség, annál nagyobb lehet az átvihető adatmennyiség.