Repülgéphordozók

Repülgéphordozók olyan hadihajók, amelyek repülőgépek tartós telepítését, indítását és landolását a fedélzeten lehetővé teszik. Ezen hajók révén a haditengerészetek levegő-erőt tudnak kivetni tengeren, akár bázisoktól távol is, ezzel növelve a tengeri ellenőrzést és a gyors erő-kivetést különböző célpontokra.

Konstrukciójukra jellemző a nagy fedélzet, gyakran északi oldalán a repülőgépek fogadására és indítására szolgáló terület, a belső részben pedig a repülőgép-hangár és a raktárak találhatók. A fedélzeten végzett műveleteket többnyire fedélzeti személyzet, repülőgép-rajok és a hajót kísérő támogató egységek koordinálják. A modern hordozók elektronikával, radar- és kommunikációs rendszerekkel is fel vannak szerelve.

Felszállási és landolási módok szerint három fő típust különböztetünk meg: CATOBAR (katapultos felszállítás és horgonyos landolás), STOBAR (fedélzettel kötött, általában siklófokkal együtt alkalmazott felszállás) és V/STOL-típusok, amelyek függőleges vagy rövid felszállásra képes repülőgépeket használnak. A CATOBAR rendszerek jellemzőek az amerikai hordozókra, míg a ST0BAR-t és a V/STOL-képes járőrhordozókat több ország alkalmazza.

A repülgéphordozók stratégiai szerepe a modern hadviselésben központi: költségesek és sebezhetők, de lehetővé teszik a gyors légi erő-kivetést és földi célpontok támadását anélkül, hogy állandó repülőterekre lenne szükség. Jelenleg az Egyesült Államok operatív hordozói közé tartoznak a Nimitz- és a Ford-osztályú hajók, és más országok is fejlesztenek vagy üzemeltetnek hasonló kapacitású hordozókat.