Replikációt

A replikáció a genetikai információ megkettőzésének folyamata élő sejtekben. A DNS replikációja semikonservatív módon történik: minden új kromoszómát egy ősi, anyai szál és egy újonnan synthesized szál alkot. A folyamat a S fázisban zajlik, és magasfokú pontossággal végződik különféle javító mechanizmusokkal.

A kiindulópontot az úgynevezett replikációs eredet (origin) jelenti. Eukariótákban általában számos origin található a kromoszomokon, míg prokariótákban gyakran egyetlen origin létezik. A replikációért felelős feltárásokat menedzselő komplexek két irányba indulnak el, ezzel bi-direkcionális replikációs forkokat hozva létre.

A folyamatban kulcsszerepet játszanak enzimek és fehérjék. A helicáz kettéválasztja a DNS kettőshétját, a primáz primer RNS-szálat készít az új szál kezdőpontjaként, az adott szálra pedig a DNS-polimerázok szintetizálják az új DNS-szálat. A vezető szál folyamatos, a lagging szálon pedig Okazaki-fragmentumok képződnek, amelyeket a ligáz összekapcsol. A replikációhoz szükséges folyamatok során a láncklampák (pl. PCNA), fehérjék az RPA és egyéb javító mechanizmusok is részt vesznek a precíziós és a hibamentes másolásban.

A replikációs pontosság magyarázata a 3’–5’ exonukleázis aktivitású hibajavítás és a későbbi helyreállító mechanizmusok jelenléte. A prokariótákban és eukariótákban eltérő részletek léteznek, például a telomérák és a replikációs termináció különbségei miatt. A replikáció alapvető a sejtörök és a fejlődés szempontjából, hiszen minden utódsejt megőrizve viszi tovább az öröklött információt.