Rekeszizomgyengeség

Rekeszizomgyengeség, vagy más néven *myasthenia gravis* (MG), egy autoimmun betegség, amely a test izmai közötti kommunikációt zavarja. A betegség során az immunrendszer hibásan támadja a nyugalmi izomimpulzusok átadását lehetővé tevő receptorokat, elsősorban az ideg-izom kapcsolatokban. Ez a zavarás okozza az izomgyengeséget, amely jellemzően időnként erősödik és gyengül.

A rekeszizomgyengeség leggyakrabban felnőkorban, 20 és 50 év közötti korban jelenik meg, de gyermekeknél is előfordulhat. A betegség három fő formája ismert: a klasszikus, a kongenitális és a autoimmun. A leggyakoribb a klasszikus formája, amelyben az immunrendszer a nyaktól lefelé elhelyezkedő izomokat érinti. A kongenitális formában genetikai hibák okozzák az izomgyengeséget, míg az autoimmun formában a betegség a nyaki és a szemizomokat főleg érinti.

A tünetek változatosak, de leggyakrabban a szemhéj lecsüngése, szemei mozgáskorlátozás, beszédzavar és mozgáskorlátozás jelentkezik. A betegség súlyossága változó lehet, egyes esetekben csak enyhe tünetek jelennek meg, míg másokban súlyos izomgyengeség és légzési nehézségek is felléphetnek. A diagnózis állapotvizsgálatok, vérproba és elektromos izomvizsgálatok alapján történik.

A kezelés főleg gyógyszerekből áll, amelyek az izomgyengeséget enyhítik, vagy az immunrendszert gátolják. Számos gyógyszercsalád létezik, például kolinesteráz-gátlók, kortikoszteroidok és immunszuppresszív gyógyszerek. Egyes esetekben műtéti beavatkozás is szükséges lehet, például a nyaki mirigy eltávolítása. A betegség kezelése során a tünetek enyhítésén kívül a beteg életminőségének javítása is fontos.

A rekeszizomgyengeség nem gyógyítható, de a megfelelő kezeléssel a tüneteket jól kezelni lehet, és a betegek többsége normális életet élhet. A betegség miatt szükség lehet életmódmódosításokra, például fogyasztási és mozgási szokások változtatására, hogy a tüneteket minimalizálják.