Rakétahajtóanyagok

Rakétahajtóanyagok a rakéták meghajtására szolgáló anyagok, amelyek kémiai reakció vagy fizikai folyamat révén nagy sebességű gázt vagy más anyagot bocsátanak ki, ami tolóerőt hoz létre. Ezek az anyagok létfontosságúak a rakéták indításához, a pályakorrekciókhoz és az űrjárművek manőverezéséhez.

Két fő típusa létezik: folyékony és szilárd hajtóanyagok. A folyékony hajtóanyagok általában két komponensből állnak: egy oxidálószerből és egy üzemanyagból, amelyeket a hajtómű égésterében kevernek össze. Gyakori folyékony üzemanyagok közé tartozik a kerozin és a folyékony hidrogén, oxidálószerként pedig folyékony oxigént használnak. Előnyük a tolóerő szabályozhatósága és a nagy fajlagos impulzus.

A szilárd hajtóanyagok egyetlen, előre elkészített egységet alkotnak, amely üzemanyagot és oxidálószert tartalmaz, általában kötőanyaggal összekeverve. Miután meggyújtották őket, általában nem szabályozhatók. Népszerűek a hordozórakéták első fokozataiban és a ballisztikus rakétákban.

Vannak még hibrid hajtóanyagok is, amelyek folyékony és szilárd komponenseket kombinálnak, valamint újabb fejlesztésű, elektromos és nukleáris hajtóanyagok is léteznek, amelyek más elveken működnek. A megfelelő rakétahajtóanyag kiválasztása nagyban függ a rakéta céljától, teljesítményigényétől és a költségvetéstől. A biztonság és a megbízhatóság kulcsfontosságú tényezők a rakétahajtóanyagok fejlesztése és kezelése során.