RAASgátlók

RAASgátlók a renin-angiotenzin-aldoszteron (RAAS) rendszer működését célzó gyógyszercsoportok. Ezek a szerek a vaszkuláris tónust és a nátrium–víz retenciót befolyásolják, ami vérnyomáscsökkenést és a szív- illetve veseműködés védelmét eredményezi. A RAAS kiemelt szerepet játszik a hypertonia, a szívelégtelenség és a diabéteszes nefropathia patofiziológiájában, ezért gátlásuk terápiásan széles körben alkalmazott.

Fő alcsoportok közé tartoznak az ACE-gátlók (például enalapril, lisinopril), az angiotenzin II receptor blokkolók ARB-k (például losartan, valsartan), a direkt renin-gátlók (aliskiren) és az aldoszteron receptor antagonista gyógyszerek (spironolakton, eplerenon, finerenon). Ezek különböző pontokon zavarják a RAASot, de közös eredményük a vérnyomás csökkentése és a proteinuria mérséklése. Egyes készítmények a szív- és vesebetegségekben is bizonyított előnyökkel járhatnak.

Jellemző klinikai indikációk közé tartozik a primer és másodlagos hipertónia kezelése, szívelégtelenség kezelésére LVEF-csökkenés esetén, miokardiális infarktus után védelem, valamint diabéteszes nefropátia és általános vesevédő terápia proteinuriával vagy anélkül. A készítmények gyakran kombinálhatók más antihipertenzív szerekkel, de a dózist egyénileg kell beállítani.

Fontos mellékhatások közé tartozik a hipotenzió, hyperkalémia és a vesefunkció romlása; ACE-gátlók köhögést és ritkán angioödémát okozhatnak. Terhesség alatt szigorúan kerülendők. A RAASgátlók monitorozást igényelnek: vérnyomás, kreatinin- és káliumszint, vesefunkció. NSAIDok hosszú távú együthatásuk során csökkenthetik a hatékonyságukat és fokozhatják a káros hatásokat.