Pseudopodiákkal

Pseudopodiákkal olyan átmeneti sejtszármazékok érthetők, amelyeket egyes amőboid sejtek használnak a mozgáshoz és a táplálkozáshoz. Ezek a kiemelkedések a citoplazma lokális átalakulásával és a sejtszervecskék (főként aktin) gyors polymerizációjával jönnek létre, így a sejt elhajlítja és előrenyújtja a sejtfelületét.

A legfontosabb típusok közé tartoznak a lobopódiumok, amelyek tömörebbek és kerekdedebbek, a filopódiumok, amelyek vékony, szálas kiemelkedések, és a retikulopódiumok, hálózatos szerkezetek, amelyeket főként foraminiferák használnak. Más rendszerekben előfordulnak továbbá különféle axopodok is, amelyek merevítéssel és más sejtekhez való kapcsolódással járnak. Megkülönböztethetők még a mozgás közben kialakuló, rövid életű pseudopodiarendszerek is.

A képződés és a mozgás hátterében az aktin citoszkeletonus változások állnak. A leading edge további piros és a cytoplazma folyamatos áramlása révén növeli a területét, miközben a hátsó rész összehúzódik vagy visszahúzódik. A folyamatot nagyrészt Rho-family GTP-ázok (például Rac, Cdc42, Rho), az Arp2/3 komplex és myosin motorfehérjék szabályozzák, amelyet külső kémiai jelek, fény, vagy mechanikai interakciók is módosíthatnak.

Környezeti és taxonómiai szempontból a pseudopodiákkal mozogó és táplálkozó szervezetek közé tartoznak az amoebák (például Amoeba proteus), bizonyos protozoonok, Dictyostelium- vagy Entamoeba-fajok, valamint néhány sejtcsoport az állati immunrendszerben, mint a neutrofilok és a makrofágok. Ezek a képződmények alapvető szerepet játszanak a planktonikus, önerősen mozgó vagy phagocytózist végző sejtek életében.