Prehibernáció

Prehibernáció alatt olyan előkészítő fázist értünk a hibernációhoz, amely bizonyos mérsékelt övi emlősöknél és más endotherm fajoknál a hibernáció megkezdése előtt jelentkezik. A jelenség főként szezonális ingerek, például a rövidödő nappalok és a hőmérséklet csökkenése hatására alakul ki. A prehibernáció során az állatok viselkedése megváltozik: gyakori a fokozott étvágy (hiperfágia), rejtekhelyek keresése és aktivitásuk általános csökkenése. Célja a hosszú távú energiahiány kiküszöbölése: a test zsírraktárainak feltöltése és a zsíranyagcsere fokozása révén biztosít energiát a későbbi hibernáció időszakára.

Fiziológiailag több változás figyelhető meg ilyenkor: az anyagcsere átrendeződése a zsírok felhasználásának előnyben részesítésével, valamint hormonális jelzésekben bekövetkező módosulások, amelyek az étvágyat és az energiafelhasználást befolyásolják. A testhőmérséklet általában viszonylag stabil marad, bár egyes fajoknál napi ingadozások és a hibernáció felé közeledve egyre mérsékeltebbé válik.

Előfordulása fajonként változó: leggyakoribb a mérsékelt övi emlősöknél, például mormoták, sündisznók és egyes denevérek esetében. Egyes fajoknál, például a medvék esetében a hibernáció kevésbé mély, ezért a prehibernáció kevésbé hangsúlyos lehet. A prehibernáció és a tényleges hibernáció közötti határ gyakran elmosódik, és a folyamat a környezeti feltételek függvényében módosul.

Kutatások célja az energia-egyensúly, az anyagcsere és a cirkadián ritmus megértése, amik emberi egészségi folyamatokra is hatással lehetnek.