Polírozási

Polírozási, vagy polírozás, a felületi finiselés egyik fő folyamata, amelynek célja a felület érdességének csökkentése, a fényesség és az optikai tisztaság növelése, valamint a korrózió elleni védelem javítása. A folyamat általában a mechanikai eltávolítást és néha kémiai vagy elektrokémiai reakciókat ötvöző eljárásokkal érhető el. A polírozás gyakran a csiszolás után következő végső felületminősítő lépés, mely során a kiemelkedéseket és a horpadásokat apró csiszolóanyagokkal tömörítik ki.

Főbb polírozási módszerek közé tartozik a mechanikai polírozás, amely durva és finom csiszolóanyagokkal dolgozik: gyémántpaszták, alumínium-oxid (Al2O3), vagy szilikon-karbid (SiC) használata; a polírozó korongok és puha textíliák gyakran együtt használatosak. Kémiai polírozásnál a felületet olyan oldatokkal érintik, amelyek kémiailag oldják a kiemelkedő részeket, a polírozási folyamatot pedig gyakran mechanikai érintés egészíti ki. Elektrokémiai polírozásnál az anyag felületéről elektrolitban oldódik le, ez gyakran jobb korrózióállóságot és fényes felületet eredményez. A kémiai-mechanikai polírozás (CMP) pedig különösen a félvezető-iparban használatos a rétegek síkítására.

Felhasználási területek közé tartozik a fémek felületének polírozása autóipari alkatrészek, eszközök, üveg- és kerámia felületek, kő- és műanyag feldolgozása, ékszeripar. A polírozott felületek minősége általában Ra- és Rz-értékekkel kerül meghatározásra. A vegyszerek használata és a feldolgozás során keletkező hulladék kezelése környezeti és biztonsági szempontból is fontos. A folyamat célja a hosszú élettartam és esztétikai érték növelése, valamint a meghatározott ipari specifikációk teljesítése.