Peptidoglikános

Peptidoglikános, vagy peptidoglikán, a baktériumok sejtfalának alapvető összetevője. A polimer glikánláncok váltakozó egységeket tartalmaznak: N-acetilglükózamin (GlcNAc) és N-acetilmuraminsav (MurNAc). Ezeket beta(1→4) kötésekkel kapcsolják össze. Minden MurNAc-hoz egy rövid peptidoldal kapcsolódik, amely a peptidösszetételben változó, és keresztkötésekhez vezető végső kötéseket ad.

Ez a szerkezet adja a sejtfal rugalmasságát és ellenállását a hipotózisos nyomásnak. Gram-pozitív baktériumoknál a sejtfal vastagabb peptidoglikánréteggel rendelkezik és gyakran teichoinsavakat is tartalmaz. Gram-negatív baktériumoknál a peptidoglikán vékonyabb, és egy külső membrán fedi; a sejtfal a periplazmatikus térben helyezkedik el és lipopoliszacharidokat (LPS) tartalmaz.

Szintézise a sejtek növekedése során történik. A cytoplazmában UDP-N-acetilmuramyl-pentapeptid képződik, amelyet a lipid carrier, a bactoprenol szállít a sejtmembán keresztül a fal felé. Ott a transzglikozidázok polimerizálják a glikánláncokat, a transzpeptidázok pedig keresztkötéseket létesítenek a peptidek között. Bizonyos antibiotikumok, például a β-laktámok, a penicillin-binding fehérjéket gátolják, ezáltal megakadályozzák a keresztkötéseket és a sejtfal sérülését.

Jelentősége: a peptidoglikán a baktériumok alakjának és ozmotikus stabilitásának alapja. A sejtfal jelenléte nélkül a baktériumok lízisnek vannak kitéve; ezért a peptidoglikán-szintézist célzó antibiotikumok kulcsfontosságúak a fertőzések kezelésében.