Partíciótolerancia

Partíciótolerancia a hálózati partíciók, azaz olyan helyzetek kezelése, amikor egy elosztott rendszer egy része ne tud kommunikálni a többivel. Ilyenkor a klaszter több önálló csoportokra oszlik, és a rendszer feladata, hogy a működést szükség szerint továbbra is fenntartsa vagy legalábbis végrehajtsa a kéréseket azokban a részekben, amelyek elérhetők. A partíciótolerancia tehát a hálózati hibák és a kommunikációs késések okozta elkülönülésből fakadó problémák kezelését jelenti.

A CAP-tétel szerint egy elosztott rendszer sem képes egyszerre garantálni a konzisztenciát, a rendelkezésre állást és a partíciótoleranciát. Partíciótolerancia nélkül a hálózati kiesések teljes összeomlást okoznának; azonban a partíció fennállása esetén a tervezés eldönti, melyik kettős tulajdonságot helyezi előtérbe. CP rendszerek a konzisztenciát és a partíciótoleranciát tartják szem előtt, és hajlamosak a kieső részek esetén lemondani a rendelkezésre állás egy részéről. AP rendszerek a rendelkezésre állást és a partíciótoleranciát részesítik előnyben, és elfogadhatják, hogy az adatok átmenetileg eltérőek legyenek a különböző részektől. Gyakorlatban a végfelhasználók gyakran a tunable consistency lehetőségekkel élhetnek, hogy a bekövetkező partitionhoz igazodva szolgáltatást nyújtsanak.

Gyakorlati megközelítések közé tartozik a replikáció és a quorum-alapú döntések használata, valamint konszenzus protokollok (például Paxos vagy Raft) alkalmazása a CP-típusú rendszerekben. Partíciótolerancia és a kapcsolódó döntési logika fontos a megbízható üzemeltetés, a hibatűrés és a skálázhatóság szempontjából. Split-brain-szerű helyzetek elkerülésére gyakran alkalmaznak időzítési és schmizza-beállításokat, valamint rendelkezésre állási küszöbök meghatározását.