Paradigmaváltások

Paradigmaváltások olyan alapvető változások a tudományos és intellektuális keretekben, amelyek alapján egy adott diszciplína középponti elméleti alapvetései, módszerei és problémakezelési gyakorolatai megújulnak. A kifejezést Thomas S. Kuhn vezette be 1962-ben The Structure of Scientific Revolutions című művében; számára a paradigma egy közösség által elfogadott keretrendszer, amely meghatározza, milyen kérdéseket teszünk fel, milyen módszerekkel vizsgáljuk őket és hogyan értelmezzük az adatokat.

Kuhn elmélete szerint a fejlődés nem egységesen fokozatos, hanem ciklusokra tagolódik: normál tudományban a közösség a meglévő paradigma keretein belül dolgozik, kisebb problémákat old, de időnként anomáliák halmozódnak fel. Krízis következik, amely során felvetődnek radikálisan új megközelítések, és egy új paradigma részben vagy egészben felváltja a régit. A váltás gyakran hirtelen és radikális, és a két keretrendszer között gyakran inkompatibilitás van: ugyanazt a jelenséget más megközelítésből értelmezik.

Történelmi példák közé tartozik a kopernikuszi forradalom a geocentrikus gondolkodás helyett heliocentrikus világképbe állította át a égi mechanizmust, a kémiai forradalom a filozigonton alapuló elméletek feloldása és az oxigénre épülő szemlélet elterjedése, a newtoni mechanika felülvizsgálata a relativitáselméletek és a kvantumelmélet megjelenésével. A biológiában a Darwin-i evolúcióelmélet és a molekuláris genetika fejlődése jelent paradigmaváltást.

A paradigmaváltások fogalma más társadalomtudományokban és a technológiai fejlődésben is használatos: leírja, hogyan változnak meg problémakezelési hagyományok, kutatási területek és értékelési normák. Kritikák szerint a fogalom gyakran leegyszerűsít és bizonyos folyamatokat hirtelen ugrásként mutat be; egyes kritikusok szerint a változások gyakran fokozatosak és történetük politikai vagy társadalmi tényezőktől is függ.