Pajzsmirigykarcinómák

Pajzsmirigykarcinómák egy csoport a pajzsmirigyben kialakuló rosszindulatú daganatok, amelyek a pajzsmirigy (glandula thyroidea) epitelsejmeiből erednek. Ezek a daganatok a pajzsmirigy leggyakoribb malignitásai közé tartoznak, és a diagnózis korai felismerése és kezelése rendkívül fontos a prognózis javításában.

A pajzsmirigykarcinómák több fő típusba sorolhatók. A papilláris pajzsmirigykarcinómák a leggyakoribbak, és általában jóindulatúbbak, de mégis kezelésre szorulnak. A medulláris pajzsmirigykarcinómák a C-sejmekből erednek, amelyek kalcitonin hormont termelnek, és gyakran genetikai háttérrel járnak. A szűksejtes pajzsmirigykarcinómák (anaplastikus pajzsmirigykarcinómák) agresszívebbek és kevésbé reagálnak a hagyományos kezelési módszerekre. A limfocitás pajzsmirigykarcinómák (Hashimoto-thyreoiditisz asszociált limfomák) ritkábbak és általában lassabban terjednek.

A tünetek gyakran nem jellegesek, és lehetnek hányinger, torokfájás, hangváltozás, nyaki daganatok vagy légzési nehézségek. A diagnózis során a betegeknek általában ultrahangvizsgálat, finom tűs aspirációs biopsiát és további laboratóriumi vizsgálatokat végeznek. A kezelés általában kombinációja a sebészi eltávolításnak (pajzsmirigy-abláció), radioaktív jódterápia, hormonpótlás és esetleg kémoterápia vagy sugárkezelés.

A pajzsmirigykarcinómák kezelése és prognózisa erősen függ a daganattípustól, a kiterjedtségétől és a korai felismeréstől. A papilláris és medulláris típusok általában jó prognózissal járnak, míg az anaplastikus típusok rosszabbak. A betegek rendszeres ellenőrzése és követése fontos a visszamaradás vagy újból kialakulás megelőzéséhez.