Organokerámiás

Organokerámiás, vagy organoceramikus anyagok olyan szerves–kerámia hibrid rendszerek, amelyekben szerves komponensek és kerámia részek egyidejűleg jelen vannak és egymással kölcsönhatásban állnak. Célja olyan tulajdonságok elérése, amelyek sem a kizárólagos szerves, sem a kizárólagos kerámia anyagoktól nem érhetők el.

Kialakításukra jellemző példák közé tartoznak az Ormosil (organoszilikát) rendszerek, ahol szerkezetet adó szervetlen Si–O hálózathoz organoszilícium csoportokat kapcsolnak. Egyéb megoldások közé tartoznak a polimer-graft kerámiák és a sol–gel feldolgozás során létrehozott organikus oldalláncokkal dúsított kerámiák. Az összetett szerkezetek gyakran porózus vagy tömör formában készülnek, és különböző módon lehet felhasználni őket: beágyazott polimerláncokkal növelik a rugalmasságot, vagy a kerámiás hálózatot növelik a hő- és vegyi stabilitás érdekében.

Előnyök közé tartozik a megnövelt mechanikai szilárdság és hőstabilitás, módosított porozitás és sűrűség, valamint javított felületi tulajdonságok. Ezeket az anyagokat számos alkalmazási területen használják, például védő bevonatokban, orvosi és fogászati anyagokban, optikai és fotonikai komponensekben, membránokban és energiatároló eszközökben vagy szenzortechnikákban.

Kihívások között találhatók a szerves és kerámia fázis közötti kompatibilitás megőrzése, a fáziseltolódás és aging hatások kezelése, valamint a gyártási és költségigényes feldolgozás.