Nyelvtervezés

Nyelvtervezés (nyelvpolitikának is nevezhető) a nyelvek társadalmi környezetének tudatos alakítása, amelynek célja a nyelvi közösség kommunikációs igényeinek hatékony kielégítése és a nyelvi erőforrások fenntarthatósága. A nyelvtervezés magába foglalja a nyelvhasználat megítélését és szabályozását, a nyelvi norma megfogalmazását és a leküzdendő akadályok kezelését. Gyakran három szintre osztják: státusztervezés, amely meghatározza, mely nyelveket és milyen környezetben támogat a társadalom; nyelvtani vagy korpusztervezés, amely a nyelv leírásának és írásmódjának egységesítését szolgálja; terminológiai tervezés, amely speciális szókészletet fejleszt és rendszerez.

Központi módszerei a kodifikációs és standardizációs tevékenységek, a tantervek és oktatási anyagok kidolgozása, írásrendszer- vagy helyesírásreformok, szókincs- és terminológiafejlesztés, adatbázisok létrehozása.

Példák és kontextus: történeti példák közé tartozik a török nyelv reformja (1920-as évek), a héber nyelvújítás és elterjedése, a norvég nyelvpolitikák Bokmål és Nynorsk közti kiegyensúlyozás. Magyarországon a magyar nyelv standardizációja és oktatási bevezetése a 19-20. században a nemzeti identitás formálásának része volt. A modern nyelvtervezéshez hozzátartozik a digitális terminológia fejlesztése, a nyelvi technológiák és a nyelvi erőforrások hozzáférhetőségének növelése a média, az IT és a nemzetközi kommunikáció terén.