Nevetés

Nevetés a humán vidám hangkifejezése, amely gyakran rövid, ritmikus kilélegzéseket és hangos hangokat eredményez, és amelyhez gyakran arckifejezés és testtartás társul. A nevetés egyszerre érzelemkifejezés, szociális jelzés és a csoporton belüli kapcsolatok erősítésének eszköze.

Az „nevetés” szó a magyar nyelvben a „nevet” igéből képzett főnév. A nevetés lehet spontán vagy szándékosan kiváltott; a genuinitását gyakran a Duchenne-nak nevezett arcizomkörkörzés jelzi, amely a szem körüli ráncokat is magában foglalja, míg a nem Duchenne-nál ezek a jegyek hiányozhatnak.

Az agyban a nevetés hálózata a limbikus rendszer és a prefrontális kéreg részeit érinti, és neurokémiai oldalon endorfinok, dopamin és szerotonin játszanak szerepet. A légzés megváltozik, a rekeszizom és az arcizmok összehangolt mozgása miatt a test mérsékelt vagy összefüggő mozgást mutat.

Elméletek szerint a nevetés funkciói közé tartozik a feszültségoldás, a társas kapcsolatok erősítése és a helyzet értelmezésének egyszerűsítése. A benign violation elmélet szerint a nevetés válasza egy elvárt, ám váratlan elemre adódik; a közös nevetés pedig a csoportkohéziót támogatja.

Kulturálisan és szociálisan a nevetés univerzális jelenség, de formái kultúránként különböznek. A közös nevetés növeli a bizalmat, segíti a konfliktusok feloldását, és hozzájárul a szociális normák megértéséhez egyéb kontextusokban is.

Gelotológia a nevetés tudománya. A vizsgálatok a gyakoriságot, a jellegzetességeket és a kontextust elemzik, emellett foglalkoznak a gelotophobia-val, vagyis a nevetéstől való félelemmel, valamint a kóros vagy neurológiai állapotokhoz kapcsolódó nevetési formákkal. A nevetés fiziológiája és pszichológiája hozzájárul a mentális jóléthez és a stresszkezelés megértéséhez.