Neonlámpák

Neonlámpák olyan gázkioldódásos fényforrások, amelyeket alacsony nyomású neongáz tölt meg. Amikor a cső elektródái közé nagy feszültséget kapcsolnak, a gáz ionizálódik, és a lumineszcencia fényt bocsát ki. A hagyományos neonlámpa színe jellegzetesen narancsvörös, amely a neon saját emissziós vonalainak köszönhető. Más színek elérésére különböző gázkeverékek vagy bevonatok alkalmazása, illetve speciális csőépítés segíthet.

Felépítés és működés szempontjából a neoncső hosszú üvegcső, két elektróddal a végein, benne alacsony nyomású gázkeverékkel. A működéshez általában egy áramforrásból származó, korlátozott áramerősségű feszültség szükséges, amely vagy elektroncsöves ballasttal, vagy transzformátorral biztosítja a cső megfelelő tápellátását. A neonlámpák felelősek a bevonatkészítés és a formázás miatt is, mivel a hosszú csövek különböző alakokra hajlíthatók, így signálszövegeket és díszítő mintákat alkothatnak.

Történelem és alkalmazás szempontjából Georges Claude nevet társítják a neonlámpák kereskedelmi megjelenéséhez, az 1910-es években fejlesztették ki őket, és a 20. század közepéig a külső és belső világítás meghatározó eszközei voltak. Ma is használják neoncsövek formájában kereskedelmi és díszítő világításként, bár a LED technológiák versenyképessége miatt lassabban terjednek. Neonindikátorok, amelyek kis méretűek és alacsony fényerővel működnek, gyakran találhatók elektronikus berendezésekben, mint jelzővilágítások.

Biztonság és karbantartás szempontjából a neoncsövek üvegből készülnek, így törékenyek és magasfeszültségű működést igényelnek. Sérülés esetén a cső üvege megrepedhet vagy összetörhet, és a belső gázok irritálók lehetnek. Hulladékkezeléskor a környezetvédelmi előírásokat kell figyelembe venni.