Nedvességbehatolást

Nedvességbehatolást (nedvesség behatolását) a nedvesség bejutása egy anyagba vagy zárt térbe értjük. Ez a jelenség lehet nem kívánt és káros is, attól függően, hogy milyen kontextusban és milyen mértékben történik.

Főbb mechanizmusai közé tartozik a diffúzió, vagyis a nedvesség molekuláinak átjutása pórusos vagy apró részeken keresztül; a kapilláris felhajtás, amikor a nedvesség a szilárd felületek és a tömörítő rétegek között mozgó kapilláris erők hatására emelkedik; illetve a külső nyomáskülönbségek által okozott nyomás alapú áramlás és a repedések, varratok menti behatolás. Emellett kondenzáció és vízcseppekből fakadó felületi nedvesség is okozhatja a behatolást, különösen hőmérsékleti és páratartalmi különbségek esetén.

Következményei változatosak: a magas nedvességtartalom dampasodást, penész- és gombásodást, anyagi korróziót, zsugorodást vagy megnyúlást és a problémás szigetelés romlását okozhatják. Épületekben a nedvesség károsíthatja a falakat, a festést és a szerkezetövek felületét; elektronikai eszközökben a nedvesség csökkentheti a szigetelést és növelheti a rövidzárlat vagy a meghibásodás kockázatát.

Értékelése és mérésére különböző módszerek léteznek: nedvességtartalom-mérő eszközökkel, páratartalom- vagy hőmérséklet-érzékelőkkel, valamint kontrollált körülmények között végzett próbaszivárgás- és kondenzációs tesztekkel lehet felmérni a bejutás mértékét és a kockázatot.

Megelőzése és mérsélése érdekében fontos a megfelelő vízszigetelés és párazárás, a jó minőségű tömítések használata, a páralecsapódás csökkentése érdekében megfelelő szellőzés és szigetelés, illetve szükség esetén nedvességszabályozó intézkedések alkalmazása. Elektronikai vagy csomagolási alkalmazásoknál gyakori a hermetikus lezárás, desikánsok használata és felületvédő bevonatok alkalmazása a nedvesség behatolásának korlátozására.