Motiváció

Motiváció a pszichológiában azokat a folyamatokat jelöli, amelyek megindítják, irányítják és fenntartják a célokat követő viselkedést. A kifejezés a latin motivatio szóból ered, amely mozgásra utal; a hétköznapi értelemben pedig a szükségletek és vágyak összefüggésében értelmezik.

Két alapvető típusa különíthető el: intrinzik (belső) motiváció, amikor a tevékenység örömet, érdekességet vagy személyes megelégedést okoz; és extrinzik (külső) motiváció, amikor külső jutalmak, elismerés vagy félelem a büntetéstől hat viselkedésre. A motiváció szintje gyakran változik a feladattól és a környezettől függően.

Számos elmélet próbálja leírni a motiváció mechanizmusait. A Maslow-féle szükséglet-hierarchia a szükségletek fokozatos kielégítését, a Self-Determination Theory pedig az autonómiára, a kompetenciára és a kapcsolódásra épülő motivációt hangsúlyozza. A célkitűzés-elmélet szerint a konkrét és kihívást jelentő célok növelik a teljesítményt, míg a várakozáson alapuló elmélet a befektetett erőfeszítés várt eredményének értékelését emeli ki.

Mérésére és alkalmazására a kutatók önértékelő kérdőíveket, viselkedési mutatókat és teljesítményadatokat használnak. Az oktatásban, a munkahelyen és a sportban a világos célok, a visszajelzés minősége és a személyes értékekhez való illeszkedés növelheti a motivációt.

Fontos megjegyezni, hogy a motiváció dinamikus jelenség: kulturális különbségek, kontextus és időfüggő tényezők befolyásolják. Túlzott külső jutalmak hosszú távon csökkenthetik az intrinzik motivációt, és a demotiváció különféle okokra vezethető vissza.