Mikrotápanyagellátottságának

Mikrotápanyagellátottságának fogalma arra utal, hogy egy élő szervezet vagy populáció mikrotápanyagokkal (nyomelemek és vitaminok) való ellátottsága milyen szinten áll. Ezek a tápanyagok kis mennyiségben szükségesek, de nélkülözhetetlenek a növekedéshez, a sejtek működéséhez, a vérképzéshez és az immun- illetve idegrendszer normális működéséhez. A mikrotápanyagok közé tartoznak például vas, cink, jód, szelén, réz, mangán, króm, molibdén, valamint különböző vitaminok, például az A-, D-, E-, K-vitaminok és a B-komplex vitaminok.

Az ellátottság felmérése biomarkerek és étrendi felmérések kombinációján alapul. Biokémiai indikátorokkal, például ferritinnel (vasraktárak), hemoglobinnal, retinollal, 25-hidroxi-vitamin D-szinttel, B12- és folátszintekkel becsülhető a státusz. Emellett az étrendi bevitel és az étkezési szokások vizsgálata, funkcionális tesztek és a gyulladásos állapotok figyelembe vétele is része a kiértékelésnek. A gyulladás vagy más betegségek befolyásolhatják a biomarkereket, ezért több mutató egyidejű értelmezése javasolt.

Hiányállapotok és túladagolások előfordulhatnak: vas-hiányos anaemia, jódhiány okozta goiter, cink- vagy szelénhiány a fertőzések elleni védekezés gyengülése; A-vitamin-hiány látási és bőr problémákat okozhat. A fejlődés és immunfunkciók szempontjából különösen fontos a terhesség, gyermekkor és idős kor; a felszívódási zavarok, gyógyszerhasználat és szociokulturális tényezők is befolyásolhatják az ellátottságot.

Intervenciók közé tartozik az étrendi diverzitás növelése, élelmiszerek dúsítása (fortifikáció), célzott étrendi kiegészítők bevezetése és adott esetben biofortifikáció. A mikrotápanyag-ellátottság monitorozása és javítása közegészségügyi prioritás, mivel a hiányállapotok súlyos egészségügyi következményekkel járhatnak.