Megtorlás

Megtorlás a sérelem vagy igazságtalanság egy későbbi következményeként végrehajtott válasz cselekményét jelenti, amely célja a kár pótlása vagy az okozott egyensúly helyreállítása. Gyakran személyes környezetben, de közösségi vagy csoportos szinteken is megjelenik, ahol a történtek a közösség normaival és erkölcsi kódexével összefüggésben értelmeződnek. A megtorlás formái széles skálát ölelnek fel, az egyéni bosszútól a közösségi közbelépésig vagy akár állami szintű válaszig.

Az etimológiája a magyar igéből, "megtorolni" képzett főnév, és a szó olyan visszaható válaszra utal, amely a sérelem súlyához mérten érintett fél egyensúlyát kívánja helyreállítani. A fogalom gyakran a közközönség által elfogadott és igazságosnak ítélt normákat sugall, bár értelmezése kultúrától és történelmi kontextustól függően változik.

Jogilag és etikailag a modern társadalmak többségében a magán megtorlás tilos; a büntetés és a viszszaképzés kizárólag állami vagy közösségi intézmények hatáskörébe tartozik. Az önvédelem és a szükségszerűen arányos válasz ritkán esik a megtorlás kategóriájába, de a vonatkozó jogi határok és elvek túllépése esetén gyakran büntetőjogilag felelősségre vonható, mert veszélyeztetheti a jogállamot és a társadalmi rendet.

Szociálpszichológiai nézőpontból a megtorlás gyakran lavinahatású vagy ciklikus erőszakká alakul, amikor az érintett felek közötti konfliktus tovább nyúlik és súlyosbodik. Ugyanakkor kultúrákban és művészetben gyakran megjelenik mint olyan eszköz, amely a történetmondásban a jó és rossz viszonyát, a bosszú morális dilemmáit világítja meg. A modern diskurzusban a megtorlás alternatívája a jogállami megalapozottságú igazságszolgáltatás és a megbékélés.