Magasfeszültség

Magasfeszültség olyan elektromos feszültség, amely meghaladja a hétköznapi fogyasztói rendszerek által használt alacsony vagy közepes tartományt. A feszültség osztályozása országonként eltérő, de általánosan használt felosztás szerint: alacsony feszültség (LV) 1 kV alatt, középfeszültség (MV) 1–35 kV, magasfeszültség (HV) 35–230 kV, és extra‑magasfeszültség (EHV) 230 kV fölött. A határértékek alkalmazástól és szabványtól függően változhatnak, és a váltóáramú (AC) illetve egyenáramú (DC) rendszerek között is eltérő gyakorlati megfontolások érvényesek.

A magasfeszültségű berendezések szigetelése és méretezése megnövelt szigetelő képességet és nagyobb távolságokat igényel. A creepage és clearance hosszokat feszültség, környezeti feltételek és hőmérséklet alapján méretezik. Bizonyos technológiák, például SF6 hatású gázok vagy olaj közeg alkalmazása szükség lehet a szigetelés és hűtés megoldására; ezek környezeti és biztonsági szempontból is figyelembe veendők.

Alkalmazások közé tartozik a villamos energia átviteli hálózatok és HVDC-összeköttetések, továbbá laboratóriumi tesztek és fejlesztések, amelyek során különféle szigetelő testek, transzformátorok, kapcsolók és egyéb berendezések teljesítményét mérik és tanulmányozzák. A mérés és tesztelés például dielektromos hipot, ellenállás- és impulzustesztek, valamint részleges kisülés vizsgálatok formájában történik; alkalmaznak HV-újszerű mérőberendezéseket is.

Biztonság: a magasfeszültség súlyos áramütés, ív és robbanás kockázatát hordozza. Munkavégzés közben szigetelést és földelést, védőeszközöket és területzárást alkalmaznak, és szigorú előírások szerint dolgoznak. A tervezésre és a tesztelésre vonatkozó nemzetközi szabványok közé tartozik az IEC 60060 a nagyfeszültségű vizsgálatokra, az IEC 60071 az szigetelés koordinációjára, és az IEC 60270 a részleges kisülés mérésére.