Légáramlás

Légáramlás a levegő mozgását jelenti egy adott helyen vagy keresztülhaladó vonatkozásban. Ez a mozgás lehet természetes vagy kényszerített, és szorosan kapcsolódik a nyomáskülönbségekhez, hőmérsékletkülönbségekhez vagy külső hajtóerőkhöz. A légáramlást általában helyi áramlási sebességgel (m/s), térfogatárammal (Q, m3/s) és tömegárammal (m_dot, kg/s) írják le.

Fizikai alapelvek: a levegő mozgását a Navier–Stokes egyenletek írják le; a folyadék részletesen a folyadék sűrűsége és viszkozitása játszik szerepet. A Reynolds-szám meghatározza, hogy laminaris vagy turbulens az áramlás. Nyomásgradiens és forrása lehet a gravitációs erőből adódó természetes konvekció vagy külső hajtású konvekció, például ventilátor vagy szivattyú.

Fontos mennyiségek: a térfogatáram Q (m3/s), a sebesség v (m/s), és a sűrűség ρ úgy, hogy m_dot = ρQ. Mérőeszközök közé tartoznak az anemométerek, pitot-csövek és szárnyfelületre szerelt mérőeszközök. Az épületgépészetben az optimális légáramlás a beltéri levegő minőségének és az energiamegtakarításnak kulcsa.

Típusai közé tartozik a természetes konvekció (hőmérsékletkülönbségek okozta áramlás), a kényszerített konvekció (ventilátorokkal), vagy ezek keveredése, a kevert konvekció. Az áramlás jellege befolyásolja az értelmezést és a tervezést: laminaris vagy turbulens, egy irányú vagy örvényes áramlás lehet.

Alkalmazási területek: fűtés és hűtés rendszerek, szellőztetés és beltéri levegőminőség-ellenőrzés, ipari folyamatok, környezeti modellezés és légszennyezés eloszlásának vizsgálata. A légáramlás megértése segít az energiahatékonyság javításában és a beltéri környezet biztonságának növelésében.