Költségtérítés

Költségtérítés olyan kifejezés, amelynek jelentése a kontextustól függ: általában a felmerült költségek megtérítését, támogatását jelenti, de a felsőoktatásban is használatos a tandíj vagy egyenértékű díj megnevezéseként. A szó leggyakoribb értelme a munkahelyi vagy szervezeti kontextusban megjelenő költségtérítés.

Munkahelyi vagy szervezeti kontextusban a költségtérítés olyan összegek kifizetését takarja, amelyek a munkával kapcsolatos kiadásokat fedezik. Jellemző példák: útiköltség, szállás, étkezés, képzés- vagy anyagköltségek. Az alkalmazott rendszerint bizonylatokat (nyugtát, számlát) vagy költségelszámolást nyújt be, a munkáltató pedig az adattól és belső szabályzattól függően rendezi a kifizetést. A adózási szempontból a költségtérítés lehet adómentes, ha a jogszabályok szerint igazolható és a munkával kapcsolatos költségeket fedezi, más esetekben pedig adóztatott jövedelemnek számíthat. Gyakran alkalmaznak napidíjat vagy tételes térítést, hogy az adminisztráció egyszerű legyen.

Oktatási kontextusban a költségtérítés gyakran a tandíj vagy a képzés díjának megnevezése, amelyet a hallgató fizet meg egy intézményben való tanulásért. Magyarországon a felsőoktatásban egy képzési formát is neveznek költségtérítésesnek, ami arra utal, hogy a hallgató részben vagy teljes egészében finanszírozza a képzést az állami finanszírozású helyekkel szemben. Előfordul, hogy ösztöndíjak vagy támogatások csökkentik a költségtérítés terhét; a konkrét feltételek intézményenként változnak.

Összefoglalva a költségtérítés olyan eszköz vagy díj, amely a felmerült költségek megtérítését vagy a képzés díjának viselését érinti, és jogi, adózási vagy szerződéses keretek között értelmezhető.