Kontúrkeres

Kontúrkeres, vagy contour detection, az image processing területén az a feladat, amelynek során megpróbáljuk az objektumok határait azonosítani egy digitális képen. A kontúrok a képen látható objektumok körvonalait jelentik, és gyakran szolgálnak alapul további feldolgozásra, például szegmentálásra vagy azonosításra.

Két fő megközelítés létezik: élekre épülő kontúrkeresés, amely a kép intenzitásának vagy színének változásait keresi, és kontúr-alapú vagy aktív kontúr megközelítés, amely a lehető legzártabb körvonalat követi, illetve formát modellezi.

Gyakran használt algoritmusok közé tartozik az éldetektálás klasszikus módszerei, például a Sobel-, Prewitt- és Laplacian-operátoros megközelítés, illetve az erősen zajos képeken jó teljesítményt nyújtó Canny-észlelés. A kontúrok nyomkövetésére szolgáló technikák közé tartozik a Suzuki–Abe border-following algoritmus és a Moore–Neighbour tracing algoritmus. Emellett léteznek aktív kontúr módszerek (snakes), és a level set módszerek kontúrmodellek.

A kontúrkeresés gyakran előfeldolgozást igényel, például zajcsökkentést, normalizálást vagy kontraszt-kiegyenlítést. Problémák közé tartozik a zaj, a megvilágítási különbségek, összetett hátterek vagy az átfedő objektumok kontúrjainak bizonytalan meghatározása.

Alkalmazási területei közé tartozik az orvosi képalkotás (például sejtek vagy tumorok határának meghatározása), a robotika és autonóm rendszerek, a földmegfigyelés és a mezőgazdaság, valamint az ipari minőségellenőrzés. Kontúrkeresés a képelemzés szegmenseinek alapvető építőköve.