Kontaktorokat

Kontaktorok olyan elektromos kapcsolóeszközök, amelyeket nagyobb terhelések ki- és bekapcsolására használnak, például motorok, világítás vagy fűtés vezérlésére. A vezérlést általában egy külső, alacsonyabb energiájú áramkörből érkező elektromos impulussal oldják meg: a tekercs megrázza a kapcsoló belső mechanizmusát, amely a terhelőáramot a kontaktusokon keresztül kapcsolja be vagy ki.

Szerkezetükben van egy álló és egy mozgó érintkező, valamint egy vasmagból épült mag és a vezérlő tekercs. A tekercsre adott áram mágneses teret hoz létre, amely összetartanja vagy elválasztja a kontaktusokat. A kapcsolók NO (normálisan nyitott) és NC (normálisan zárt) érintkezők kombinációjával működnek, gyakran Form C érintkezőkkel. Több pólusú változatokban (például 2P, 3P) háromfázisú terhelést is kezelhetnek. Számos kontaktorhoz tartoznak segédérintkezők is, amelyek állapotinformációt adnak a vezérlőrendszernek.

Típusok és jellemzők tekintetében a kontaktorok lehetnek AC vagy DC tekercsűek, és különböző feszültség- valamint áramnívókban rendelhetők. Gyakran alkalmazzák motorindításra (direkt indítás vagy csillag-delta indítás részeként), világítás- és fűtésvezérlésben, automatizálási folyamatokban. A névleges élettartamot és a kapcsolási gyakoriságot meghatározzák az érintkezők kopási és ívvédelmi tulajdonságai, valamint a gyártó specifikációi.

Megfelelés és szabványok: a kontorok általában a közepes és alacsony feszültségű kapcsolóberendezésekre vonatkozó szabványoknak felelnek meg (például IEC 60947 környezetben). Karbantartást igényel a kopás jeleinek ellenőrzése, érintkezők tisztítása, korhadt vagy megégett érintkezők cseréje, és a tekercs feszültségének állandó ellenőrzése a megbízható működés érdekében.