Kontaktorok

Kontaktorok olyan elektromos kapcsolóeszközök, amelyeket nagyobb áramú fő áramkörök kapcsolására használnak egy kis áramú, vezérlő áramkörből. A tekercs által létrehozott elektromágneses erő hatására a fő érintkezők záródnak vagy nyílnak, és ezzel a betáplálási oldalt kapcsolják be vagy ki. Kontaktorokat gyakran használnak motorok, üzemi áramkörök és világítástechnikai feladatok automatizálására, mivel megbízhatóan kapcsolnak nagy terheléseket és hosszú üzemidejűek.

A kontakor fő részei a tekercs (vezérlő áramkör), a fő érintkezők (általában NO és NC érintkezők együtt a redundások érdekében) és a segédérintkezők, amelyek vezérléseket, visszajelzéseket adnak. A kapcsolási eszközöket általában burkolatban helyezik el, és különböző érintkezési oldalakkal készülnek a feszültség és áram szerint. A tekercs lehet AC vagy DC, és a névleges feszültség igazodik a vezérlő körhöz. Sok kontktor beépített motorvédő relével vagy hőrelével kiegészítve, így motorvédelmi funkciókat is ellát.

A szabványosítás és besorolás szerint a kontakorokat teljesítményük és érintkezőik elrendezése alapján sorolják, például 1-pólos, 2-pólos vagy 3-pólos, nagyobb áramú alkalmazásoknál pedig több-pólusú megoldások. A nemzetközi szabványok között IEC- és NEMA-klassifikációk találhatók, amelyek jelölnek üzemi módokat (például AC-3, AC-4 a motorindítási terhelésre). Kontaktorok nélkülözhetők az automatizált vezérlésekhez és az ipari gépek motorkezeléséhez.