Koncesszív

Koncesszív a nyelvtanban olyan mondatrész vagy mondatszerkezet, amely egy állításban kifejezett koncessziót, vagyis olyan ellenkező, illetve ellentmondó körülményt jelöl, amely ellenére megtörténik vagy igazolható marad a fő állítás. Röviden: a koncesszív szerkezet a kontrasztot vagy a feltételben megjelenő ellentmondást hangsúlyozza úgy, hogy a beszélő azt is elismeri, mégis megállapít valamit.

A magyar nyelvben a koncesszív mellékmondat leggyakoribb megoldása a bár, habár, noha kapcsolási kifejezésekkel történik, amelyek után alárendelt módú igeidő állhat. Például: Bár esett az eső, kimentünk sétálni. Noha fáradt volt, dolgozott tovább. Ezek a mondatok a fő állítás jelentőségét vagy valóságát nem tagadják meg, hanem egy másik tényező ellenére érvényesnek mutatják be azt. Gyakran előfordul, hogy a koncesszív jelentést kiegészíti a "ellenére" vagy "mégis" típusú szerkezet: Fáradtság ellenére végigdolgozta a napot.

A koncesszív szerkezetek gyakori alternatívái közé tartozik a részes előtti vagy utótagban elhelyezett ellenére-néző kifejezések vagy participális formák, amelyek a koncessziót adják meg anélkül, hogy teljesen alárendelt mondatot hoznának létre. Például: Ellenére a kifogásoknak, megkezdte a munkát.

Többnyelvű kontextusban a koncesszív mondatszerkezetek hasonló funkciót töltenek be, de kifejezésmódjuk eltérhet: angolban although, even though, in spite of; nyelvenkénti különbségek és szemantikai finomságok vannak.

Összefoglalva, a koncesszív a beszédben olyan kontextust ad, amelyben a megállapított állítás ellenére történik vagy igazolható marad valami, és ezt különböző szerkezetekkel fejezik ki a nyelvtől függően.