Kiegyensúlyoztatása

Kiegyensúlyoztatása (ige: kiegyensúlyoztatni) a rendszer dinamikus vagy statikus egyensúlyának elérésének folyamata, amely során a tömeg-, erő- vagy jeleloszlást úgy alakítják ki vagy módosítják, hogy a negatív hatású aszimmetria minimalizálódjon. A kifejezés különösen a mechanikai mérnöki területeken használatos, de érintheti más rendszereket is, ahol a feszültségek, rezgések vagy jeláramlások kiegyenlítése fontos.

Mechanikai értelemben a kiegyensúlyoztatás a forgó részek, például tengelyek, rotorok, ventilátorok vagy kerekek dinamikus kiegyensúlyozását jelenti. Ezt static és dynamic módszerekkel érik el. Static kiegyensúlyozásnál egyetlen tömegpont eloszlását korrigálják, amely a súlypont helyére hat, míg dynamic kiegyensúlyozásnál több síkban, a forgómozgás közbeni fázisviszonyok figyelembevételével végzik a korrekciót.

Hozzávetőleges eljárásként méréssel kezdik, gyakran kiegyensúlyozó gépekkel és szenzorokkal (például gyorsulásmérőkkel). A mért unbalance alapján vagy súlyokat adnak fel, vagy anyagot távolítanak el, majd a folyamat ismétlődik mindaddig, amíg a megengedett toleranciaszint el nem éri. A kiegyensúlyozás célja a vibráció, kopás, energiaveszteség és rezgés által okozott károk csökkentése, illetve a rendszer élettartamának és megbízhatóságának növelése.

További alkalmazási területek közé tartozik az autóipari keréktárcsák kiegyensúlyozása, ipari rotorok és turbinalapátok, valamint precíziós készülékek és forgó gépek tervezése.