Kiberhadviselés

Kiberhadviselés a fegyveres konfliktusok és geopolitikai feszültségek keretében alkalmazott kibernetikus műveletek összessége. A fogalom magába foglalja olyan aktív és passzív tevékenységeket, amelyek célja ellenséges vagy kritikus infrastrukturális rendszerek használhatóságának megzavarása, adatlopás, beavatkozás a döntéshozatalba, illetve befolyásolás vagy torzítás a politikai vagy katonai folyamatokra. Különböző szereplők hajthatják végre: állami kormányzatok, katonai szervezetek, de egyre gyakrabban magáncégek és nemzetközi csoportok is.

A műveletek típusai közé tartozik az offenzív kiberakciók (például malware-ek, wiper programok, rendszerszintű sérülékenységek kihasználása), kritikus infrastruktúrák zavarása vagy megbénítása, valamint információs hadviselés és dezinformációs tevékenységek, amelyek célzottan alakítják a közvéleményt vagy a döntéshozatal feltételeit. A kiberhadviselés használata gyakran összekapcsolódik hagyományos hadviseléssel és kölcsönhatásban áll a kiberbiztonság és a kibertámadók elleni védelem kérdéseivel.

Jogilag és etikai alapon a kiberhadviselésre vonatkozó normák közé tartozik a nemzetközi humanitárius jog elvei (jus ad bellum, jus in bello), a szuverenitás és a jelentős kockázatú visszaélések tilalma, valamint az arányosság és a szükségesség elvei. A jogi határok és a felelősség meghatározása gyakran nehéz, mivel a kijelentések és azonosítás részben vitatható vagy késleltetett lehet.

Nemzetközi keretek között fejlesztik a normákat és a válaszadási gyakorlathoz kapcsolódó elveket, például a Tallinni Kézikönyvet (Tallinn Manual 2.0) és a NATO-CCDCOE tevékenységeit, továbbá az EU és a nemzetközi jogi együttműködést a kibertér biztonságosabbá tételére. Történeti példák közé tartozik a Stuxnet, amely állami szintű célzott műveletként jelenik meg, a 2015–2016-os ukrán villamosenergia-rendszer elleni támadás és a NotPetya jellegű támadások, amelyek a nemzetközi repertoár részei.