Katalogizációs

Katalogizációs a könyvtár- és levéltártudományban azt a tevékenységet és készséget jelöli, amely során a forrásokat bibliográfiai leírással és hozzáférési pontokkal látják el. A katalogizáció célja a tárgyak könnyű fellelése és az erőforrások egységes, interoperábilis leírásának biztosítása. A kifejezés főként könyvtári, levéltári és muzeális gyűjteményekben használatos, de digitális tartalmakra is kiterjed.

Ennek során alkalmazzák a katalogizálási szabályokat és normákat, például az ISBD szabályokba foglalt leírási műveleteket, és valamilyen leíró modellt vagy kódrendszert (RDA vagy AACR2) a leírás szerkesztésére. A katalogizációs folyamat során létrejönnek az azonosítási és tárgyszavas hozzáférési pontok (fejléc- és tárgyszavas hozzáférési pontok), valamint a besorolási rendszerek (Dewey, UDC) és a kapcsolódó címkék.

A katalógusokba kerülő rekordokat gyakran MARC vagy UNIMARC, valamint modern környezetben Dublin Core vagy más metadat-formátumokban tárolják és kötik egymáshoz. A katalogizáció része az autoritáskezelés és a kapcsolódó adatkapcsolatok kialakítása, amely megkönnyíti a keresést, a kölcsönzéseket és a gyűjtemény menedzsmentjét. A digitalizáció növeli a számítástechnikai és linked data alapú megosztást.

Összefoglalóan a katalogizációs tevékenység alapvető a megbízható gyűjtemény menedzsmenthez és a felhasználók számára elérhető, rendezett információs források biztosításához. Fontos eleme a katalógusok, OPAC-ok és adatbázisok fenntartásának, továbbá a nemzetközi és helyi szabványok közötti kompatibilitás.