Karbonadók

Karbonadók olyan adók vagy közterhek, amelyeket a fosszilis tüzelanyagok felhasználása és ezzel összefüggő szén-dioxid-kibocsátás alapján szabnak ki. Céljuk a klímaváltozás költségeinek belsősítése és a kibocsátások csökkentésének ösztönzése, valamint a tisztább energiaforrásokra való áttérés elősegítése.

Az adó mértékét általában tonnánkénti CO2-kibocsátásra számítják, és az adót a tüzelőanyagok értékesítésekor vagy termelésekor vetik ki. Lefedettsége változó: egyes rendszerek széles körben vonják be a közlekedést, fűtést és egyéb ipari tevékenységeket, míg mások részlegesek; előfordulhatnak kivételek vagy visszatérítések, például háztartási kompenzációk. A befolyó bevételeket gyakran klímavédelmi programokra, kutatás-fejlesztésre vagy adócsökkentésre fordítják.

Előnyök és korlátok: egyszerű és átlátható eszköz a piaci árképzésre, amely ösztönzi a vállalatokat és a háztartásokat a kibocsátások mérséklésére. A bevételek felhasználása társadalmilag egyenlőtlenségek csökkentésére is irányulhat. Hátrányai közé tartozik a költségek részben regresszív hatása, a versenyképesség és a kibocsátások külföldre vándolása, valamint gyakran szükség van határszéli vagy egyéb kiegészítő intézkedésekre a teljes hatás eléréséhez.

Összetett politikai eszköz: a karbonadók gyakran részei a szélesebb klímapolitikának, amelyet egyes országok a kibocsátás-kereskedelemmel vagy más szabályozásokkal egészítenek ki.

Példák: Svédországban 1991 óta működik karbonadó; Brit Kolumbia tartomány Kanadában 2008 óta alkalmaz ilyen rendszert.