Jelentésértelmezés

Jelentésértelmezés a nyelvészet egyik ága, amely a beszélt és írott nyelvek jelentésének létrejöttét és értelmezését vizsgálja. A terület célja megérteni, hogyan épül fel a lexikai jelentés, a mondatban kifejezett jelentés és a kontextus által befolyásolt értelmezés. Magába foglalja a szemantika és a pragmatika területét, valamint a kulturális és kommunikációs összefüggéseket is.

A jelölés és a referencia kérdései, a szemantikailag viszonyok és a konnotációs elemek mind alapvetőek. A jelentésértelmezés során megkülönböztetik a szó vagy mondat tényleges jelentését (szemantikáról beszélünk) és a kontextusból adódó értelmezést (pragmatika). A témakör érinti olyan fogalmakat is, mint deixis, indexicalitás, poliszémia, metafora és metonímia, amelyek hozzájárulnak a jelentés összetettségéhez.

Elméleti megközelítések szerint a klasszikus szemantika a mondat állításainak igazságértékei alapján írja le a jelentést (truth-conditional semantics), míg a pragmatika a kontextus szerepét hangsúlyozza. A Grice-i implicaturák, a relevancia-elmélet és a modalitás kérdései mind fontos eszközök a jelentés pragmatikai értelmezésében. Ezen elméletek egymást kiegészítve segítik megérteni a nyelvi kommunikáció hatékonyságát.

A jelentésértelmezés módszerei közé tartozik a formális modellezés, a korpusz-nyelvészet, valamint a kísérleti szemantikák. Alkalmazások területén szerepet játszik a természetes nyelvű feldolgozás, a fordítás és a nyelvi oktatás, de releváns a diskurzus-elemzés és a kultúraközi kommunikáció vizsgálata is.