Iparosítás

Iparosítás, vagy iparosodás, a gazdaság olyan hosszú távú átalakulását jelenti, amely során az agráralapú gazdaság egyre inkább ipari szerkezetűvé válik. Jellemzője a gyártás megerősödése, a gyáripari termelés növekedése, az urbanizáció felgyorsulása és a termelékenység növekedése. Az iparosodást technológiai innovációk, tőke- és termelési kapacitásbővítés, infrastruktúra-fejlesztés (például vasút és energiaellátás), képzés és állami/polgári intézményi támogatások hajtják. A folyamat általában javítja a gazdasági teljesítményt és a megélhetést, de társadalmi és környezeti hatásokat is magával hoz.

A folyamat helyzetét és időbeli lefutását tekintve hullámszerűen zajlik, régiónként eltérően. Gyakran az alapvető szövetkezeti és könnyűipari termelés terjeszkedésével indul, majd a nehezebb, nagyobb hozzáadott értékű ágazatok felé válik el: acél- és gépipar, vegyipar, mechanikai berendezések. A 19. század vége–20. század eleje gyakran a gyorsabb iparosodás időszaka Európában; a második világháború utáni korszakban a modernizáció és a tervgazdaság is meghatározó volt több országban. A modern gazdaságokban pedig gyakran a magas hozzáadott értékű, automatizált és integrált gyártási hálózatokra irányuló iparpolitika játszik kulcsszerepet.

Magyarországon iparosodás a 19. század vége felé kezdődött az Osztrák–Magyar Monarchia idején, a vasúti hálózat kiépítésével és bányászat, majd könnyű- és nehézipar növekedésével. A 20. században a vas- és gépipar, vegyipar fejlesztése jelentős volt, különösen a társadalmi tervgazdaság időszakában. Az 1990-es évek liberális piacreformjai után a magyar ipar átrendeződött és integrálódott a európai gyártási láncokba, az autóipar, gépgyártás és high-tech szektorok felé való elmozdulással, miközben regionalitásban továbbra is megfigyelhetők különbségek a városok és a vidék között.