Indíttatás

Indíttatás olyan fogalom, amely a cselekvésre ösztönző indítékok összességét jelenti. A kifejezés a motiváció általános értelemben vett megfelelője; az indíttatás a személy vagy csoport döntéseit, cselekedeteit mozgató erőt írja le, legyen az szükséglet, cél vagy külső ösztönző. Etymológiailag az indítást jelentő indítani igéből és az abstractus -atás képzőből származik.

Használata széles körű: a pszichológiában, pedagógiában, menedzsmentben és gazdaságtudományban egyaránt előfordul. Megkülönböztetik belső indíttatást (belső motiváció, pl. érdeklődés vagy önmegvalósítás) és külső indíttatást (külső jutalmak vagy követelmények). Az indíttatás erőssége és összetétele jelentős hatással van a tanulásra, a teljesítményre és a döntéshozatalra. Az erős belső indíttatás hosszú távú, fenntartható tevékenységhez vezethet, míg a külső indíttatások időnként gyengíthetik az intrinszet motivációt; ezt nevezzük néha külső befolyás hatásának.

A gyakorlatban az indíttatás tervezése és kezelése kulcsfontosságú a hatékonyság szempontjából. Például oktatási környezetben a személyre szabott feladatok, a visszajelzés és az autonómia növelése fokozza az indíttatást, míg munkahelyen a célok egyértelműsítése és a megfelelő jutalmak erősíthetik a teljesítményt.

Lényegi kapcsolatban áll a motivációval és az ösztönzéssel. Lásd még: motiváció, ösztönzés, belső és külső motiváció.