Hohmannátvitel

Hohmannátvitel, vagy Hohmann-transfer, egy optimális kétimpulzusos manőver két egymás fölött lévő, körkörös pálya között egy központi test környezetében. Az átvitel egy ellipszist használó út, amely érinti mind a kiinduló, mind a célpályát, és minimális energiaigényű átalakítást biztosít a két kölcsönös keringés között.

Elve szerint a kiinduló r1 és a célr r2 sugár egy síkban helyezkedik el, és az átmenő ellipszis érinti a két körpályát. Az átviteli elliptikus pálya fél-szabású sugara a a = (r1 + r2)/2. A transzfer ellipszis érintéseknél történnek a végrehajtott impulzusok, és a pálya időben a kiindulási ponton és a célpontnál ismételten kapcsolódik a keringő pályához.

A két impulso szükséges delta-v értékei a következők:

delta-v1 = sqrt(mu/r1) * ( sqrt(2*r2/(r1 + r2)) - 1 ),

delta-v2 = sqrt(mu/r2) * ( 1 - sqrt(2*r1/(r1 + r2)) ).

Összesen a teljes delta-v delta-v,total = |delta-v1| + |delta-v2|. Itt mu a központi test gravitációs paramétere, r1 és r2 a kiinduló és célkörpálya sugarai.

Az átvitel időtartama t_transfer = pi * sqrt(a^3/mu), ahol a = (r1 + r2)/2. Ez az idő a transzfer ellipszis félkörtörténetét adja meg.

Történetileg Walter Hohmann nevéhez fűződik (1925). Alkalmazása elsősorban körkörös, síkműveletek közti váltásokra terjed ki, például alacsony Földkörüli pályán vagy űrkutatási feladatok interplanetáris átvezetésein. Hohmannátvitel optimális kétimpulzusos megoldás, de nem feltétlenül a legkisebb összegű delta-v-t adja minden esetben; például nagy arányoknál a bi-elliptikus átviteli út is előnyt jelenthet.