Hangsúlyok

Hangsúlyok, vagy hangsúlyozás, a beszédben az a szótag vagy szóhangsúly, amelyre a beszélő a legnagyobb figyelmet irányít. A hangsúly a fonetikai és intonációs eszközök együttesével érhető el: fokozott hangnyomás, hosszabb prenódiája, és gyakran emelt vagy változó F0-pitch. A kifejezés etimológiája a hang és a súly szavakból tevődik össze, és elsősorban a beszéd előre gondolt hangsúlyozását írja le.

A hangsúly fő funkciója a hangsúlyos elem kiemelése, a fókusz vagy kontrasztus jelezése, és az információs szerkezet segítése. Lehet szó szótagszintű hangsúlyról (egy szó belső hangsúlya) vagy mondatszintű hangsúlyról (egy szónak a mondatban kapott hangsúlya). Ezen túl a hangsúly segíti a beszéd folytonosságát és árnyalja a jelentést vagy a szándékot.

Típusai közé tartozik a primer hangsúly (elsődleges hangsúly egy szóban vagy szótagban), a másodlagos hangsúly és a kontrasztív hangsúly, amely akkor jelenik meg, amikor a beszélő kiemel egy adott elem jelentőségét vagy ellentétet fejez ki.

Magyar nyelven a hangsúly általános mintája a szó első szótagjára esik, és a hangsúly nem jegyzett az írott helyesírásban. Fonetikailag a primer hangsúly jelölhető IPA delejezetként úgy, hogy a hangsúlyos szótag elé [ˈ] jel kerül. Bizonyos idegen eredetű szavaknál és összetételeknél előfordulhat kivétel vagy figyelemfelkeltő kiemelés a beszédben.

Példa a kontraszt hangsúlyra: a mondatban a hangsúly eltolásával a jelentés vagy a fókusz megváltozik, például: „Ez egy FONTOS dolog” kiemelheti a fontosságot, míg „Ez EGY fontos dolog” más hangsúlyozást ad.