hangsúlyról

A hangsúly a beszéd prosodikus jelensége, amely a szótag kiemelését jelenti. Ezt gyakran hangnyomás, hosszabb ejtés és/vagy magasabb tónus együttes megnyilvánulásával adják vissza. A hangsúly segít a beszéd értelmezésében: általában jelzi a fókuszt, a kiemelt információt vagy a beszéd érzelmi töltetét, és befolyásolja a mondat ritmusát is.

A magyar nyelvben a standard beszédben a fő hangsúly a szó első szótagján van. Ezt a szabályt a beszélők általában követik, és a hangsúly nem tekinthető fonémikusnak: a hangsúly cseréje nem okoz jelentéskülönbséget a legtöbb szó esetében. A szótagok között általában nincs olyan hosszú/rövid hangsúlykülönbség, amely ezentúl a szó jelentését megváltoztatná. A szóösszetételek és a toldalékolás azonban befolyásolhatja a hangsúlyérzetet a beszédben, különösen a mondatba illesztett kiemelések kontextusától függően.

Mondatszinten a hangsúly és az intonáció együtt formálják a fókuszt és a mondat interpretációját. A hangsúly nemcsak a szó belső struckján múlik, hanem a beszédkontekstus és a mondat struktúrája is meghatározza, hogy melyik elem kap kiemelést. Ennek köszönhetően a hangsúly fontos eszköz a szemantikai hangsúlyozásban és a pragmatikai különbségtételben.

A hangsúlykutatás fontos a nyelvészeti elemzésben, a pedagógiában, a költészet értelmezésében és a beszédtechnikában, például beszédszintetizálásban és beszédfelismerésben. Dialektusok és stilizált beszédformák esetén előfordulhatnak eltérések; a hangsúly tehát nem rögzített, hanem dinamikusan értelmezhető jelenség.