HDACinhibitorok

HDAC-inhibitorok (histon-deacetiláz inhibitorok) olyan molekulák csoportja, amelyek blokkolják a histon-deacetiláz (HDAC) enzimeket, amelyek a hisztonok deacetilálását végzik. Ennek következtében a hisztonok hyperacetilálttá válnak, a kromatin szerkezete megnyílik, és megváltozik a génexpresszió. Az HDAC-ek nemcsak hisztonokat, hanem számos nem-hisztont okozó fehérjét is deacetilálnak, így az inhibitorok széles körű hatásokat gyakorolhatnak a sejtekre.

Az HDAC-inhibitorok antineoplátiás hatásai többféle mechanizmus révén jelentkeznek: a sejtkeringés leállítása, sejtek differenciálódásának elősegítése, apoptózis kiváltása és angiogenezis gátlása. Emellett megváltozhatnak signalingútvonalak és a tumorsejtek érzékenyebbé válhatnak más terápiákkal szemben. A hatás mértéke sejttípusonként változik, és a rezisztencia mechanizmusai is vizsgálat tárgyát képezik. Bizonyos mellékhatások lehetnek: fáradtság, hányinger, thrombocytopenia, anaemia, elektrolit-egyensúlyzavarok, QT-intervallum megnyúlása, fertőzések iránti fokozott kockázat.

Kémiai osztályok és példák: a hidroxi- vagy hidroxim savas HDAC-inhibitorok közé tartozik a vorinostat (SAHA), panobinostat, belinostat; ciklikus peptidek közé tartozik a romidepsin; benzamid típusú HDAC-inhibitorok között megtalálható az entinostat. Klinikai alkalmazások közül néhány HDAC-inhibitort rákkutatásban használják vagy használtak engedélyezett terápiaként: vorinostat, romidepsin, belinostat és panobinostat. További kutatások folyamatban vannak különböző tumor- és egyéb disease-kben.

Kutatási területek közé tartozik még az idegrendszeri betegségek, gyulladásos állapotok és bizonyos genetikai rendellenességek epigenetikus terápiás megközelítése, valamint a hosszú távú biztonságosság és rezisztencia mechanizmusainak tisztázása.