Gyújtógyertya

A gyújtógyertya a belső égésű motorok egyik alapvető alkatrésze. A gyújtógyertya a gyújtórendszer által szolgáltatott magasfeszültségű áram hatására szikrát képez a hengerben, ezzel meggyújtja a levegő–benzinkeveréket. A hengerfejben helyezkedik el, és összekapcsolódik a gyújtás időzítésével.

Felépítését tekintve a gyújtógyertya egy fémházból, középső elektródból és földelékező elektródából, valamint kerámiából készült szigetelőből áll. A kerámiaszigetelés általában alumínium-oxid alapú, amely jó hő- és elektromos szigetelést biztosít. A gyújtógyertya belsejében a középső elektróda lehet rézmagos, platina- vagy irídium bevonatú, amelyek kopásállóságot és hosszabb élettartamot kölcsönöznek a távvezérlésnek.

Típusai közé tartozik a rézmagos (általában rövidebb élettartamú, olcsóbb), a platina- és az irídium bevonatú gyújtógyertya. A különböző felületek és hőmérsékleti jellemzők alapján hot (forró) és cold (hideg) típusokat különböztetnek meg, amelyek a motor terheléséhez és üzemeltetési körülményeihez igazodnak.

Karbantartás és csere szempontjából fontos a megfelelő rés (gap) beállítása, amely motoronként általában körülbelül 0,6–1,0 milliméter lehet. A gyújtógyertya állapotától függően előfordulhat gyenge gyújtás, rángatás vagy magasabb emisszió. Cseréje a gyártói előírások szerint történik: általában rézmagos gyújtógyertyánál rövidebb, platina- vagy irídium bevonatúaknál hosszabb élettartamot adnak meg. A dízelmotoroknál a gyújtógyertya helyett gyakran glow plug szolgál a felmelegítésre.