Geomorfológiai

A geomorfológia a földfelszín formáinak kialakulását, történetét és jelenkori változásait vizsgáló földtudomány. Feltárja, hogyan jönnek létre és hogyan alakulnak ki a hegygerincek, völgyek, síkságok és part menti tájak, és hogyan befolyásolják ezeket a formákat a különböző erők: kémiai és fizikai mállás, erózió, lerakódás, tömegmozgások, valamint a tektonikus mozgások és az éghajlatváltozás. A vizsgálat összekapcsolja a táj szerkezetét a folyamatok időbeli és térbeli alakulásával.

Fő alágazatai közé tartozik a folyógeomorfológia, a glaciális és periglaciális geomorfológia, a karszt-geomorfológia, a partmenti és tengerparti tájak vizsgálata, az aeolikus (szél) geomorfológia, valamint a lejtő- és tömegmozgások vizsgálata.

Módszerek: terepi megfigyelések és mérések, topográfiai felmérések, domborzati modellek és távérzékelés, GIS-alapú térképezés. Kormeghatározási technikák közé tartoznak a radiometriai és radiokarbonos dátumozás, lumineszcencia-alapú módszerek és rétegtani elemzések.

Kapcsolódik a földtudományokhoz, hidrológiához, éghajlattanhoz és környezetvédelemhez. Alkalmazásai közé tartozik a tájhasználat tervezés, kockázatértékelés (földcsuszamlások, árvizek), környezetmonitoring és geoheritage megőrzése.

Eredet és történet: a kifejezés görög eredetű, geo föld és morphe alak szavakból származik. A 19. századi fejlődésével vált önálló tudományággá; fontos hozzájárulók közé tartozik William Morris Davis és Walther Penck, akik a tájkép evolúciójának elméleteit fejlesztették.