Fémbevonatok

Fémbevonatok olyan vékony fémrétegek, amelyek egy alapfelületre kerülnek fel annak érdekében, hogy megváltoztassák a felület tulajdonságait: korrózióállóságot, kopásállóságot, vezetőképességet vagy esztétikai megjelenést biztosítsanak. A bevonatok lehetnek főként galvanikus eljárásokkal vagy nem galvanikus módszerekkel készülők, továbbá a felhasznált technológiák szerint is változatosak.

A bevonatok két fő típusa a folyamat szerint csoportosítható. Galvánikus bevonatok közé tartozik az elektrolitikus (galván) bevonás, ahol a folyamat elektromos áram hatására történik, például nikkel, cink, króm vagy réz bevonatok esetén. Az elektroless bevonatok kémiai reakcióval keletkeznek áramforrás nélkül, például nikkel-bór vagy nikkel-foszfor bevonatokkal, amelyek egyenletes vastagságot adnak bonyolult geometriákon is. Emellett léteznek hőmérsékleten mártott (hot-dip) bevonások, ahol a résztvevő alkatrészeket cinkfürdőbe merítik, így vastag korrózióvédelmet érhetnek el.

A nemesebb felületkezelési megoldások közé tartozik a fizikai gőz-lerakódás (PVD) és a kémiai gőz-lerakódás (CVD), amelyek kemény, kopásálló bevonatokat adnak, gyakran 1–5 mikrométeres vastagságban (például TiN, TiAlN vagy DLC bevonatok).

Előnyök közé tartozik a korrózió- és kopásállóság javítása, esztétikai megjelenés vagy vezetőképesség módosítása. Alkalmazások: gépjármű- és gépészeti alkatrészek, szerszámok, elektronikai elemek, építőipari komponensek. Kihívások a tapadás, porozitás és vastagság kontrollja, valamint a környezetvédelmi és egészségügyi előírásoknak való megfelelés, például a hexavalens króm alkalmazásának korlátozása és a környezetbarát alternatívák igénye. Minőségbiztosításként vastagság-, adhéziós és korróziós teszteket, valamint standardizált vizsgálatokat alkalmaznak.