fémrétegek

Fémrétegnek nevezzük azt a vékony fémréteget, amelyet egy alapanyag felületére visznek fel vagy amelyet az aljzaton növesztenek ki. A fémrétegek lehetnek tiszta fémekből vagy ötvözetekből álló rétegek, és gyakran több rétegből álló, funkcionális vagy esztétikai célt szolgáló szerkezetet alkotnak.

Vastagságuk nanométeres és mikrométeres skálán mozog, a felhasználási cél és a gyártási módszer határozza meg. Az adhézió, diffúzió és a feszültség állapota döntő a réteg stabilitásában és élettartamában. Interfészminőség és korrózióellenállás ismerete szükséges a hosszú távú megbízhatósághoz.

Előállítási módszerek közé tartozik a fizikai párologtatás (PVD), például sputtering vagy párologtatás; elektrolitikus vagy elektroless bevonatok; kémiai gőzdepózió (CVD); és atomréteg-lefedés (ALD).

Alkalmazások példái: dekoratív bevonatok (króm, nikkel), védő rétegek kopás és korrózió ellen (nikkel, króm, titán-nitrid), vezető rétegek elektronikai alkatrészeken (arany, réz), valamint optikai és mágneses rétegstruktúrák, például tükrök vagy merevlemezek felületein.

Az értékelés magában foglalja a tapadási és korróziós vizsgálatokat, a felületi minőséget és a diffúziós jellemzőket. Gyakori meghibásodási módok: delamináció, repedés, pitting vagy diffúziós megváltozás.