Forráspontjuk

Az "Forráspontjuk" a magyar nyelvben a forráspont kifejezés birtokosi alakja, amelyet akkor használnak, amikor több anyag forráspontjára utalnak. A szó a forráspontból ('forráspont') és a birtokos jelzőből ('-juk') épül fel. Ezt a formát gyakran találjuk tudományos szövegekben, amikor csoportként beszélnek egy keverék vagy több komponens forráspontjáról.

Az általános értelemben vett forráspont annak a hőmérséklete, amelyen egy folyadék gőznyomása megegyezik a környezet nyomásával, és a folyadék felforr. A forráspontjuk pedig e tulajdonságoknak több anyagra vonatkozó megnevezése, gyakran csoportos kiértékelés vagy összehasonlítás része.

Nyomásfüggő jellegű: standard feltételek között a 1 atmoszférás nyomáson értelmezik a standard forráspontot; magasabb nyomáson magasabb, alacsonyabb nyomáson pedig alacsonyabb lehet. Ebből adódóan a forráspontjuk változik a körülményektől függően.

Gyakorlatban az ismerete elengedhetetlen a desztillációhoz és a keverékek szétválasztásához: a legalacsonyabb forráspontú összetevők először forrnak, így elkülöníthetők. Az azeotróp vagy közel égő összetételek esetén bonyolultabb módszerek szükségesek.

Mérési módszerek közé tartozik a forráspont-berendezés használata, ahol a folyadékot fokozatosan melegítik, és megfigyelik a forrás kezdetét; oldatok esetében a forráspont-emelkedés (ΔT_b = i K_b m) is figyelembe vehető.

Megjegyzés: A kifejezés inkább nyelvtani jellegű, a tudományos írásban általában az egyes anyagok forráspontját külön említik, nem külön fogalomként.