Forráshatékonyság

Forráshatékonyság, vagy más néven forrásigényesség, egy informatikai és információelméleti fogalom, amely a források (pl. idő, energia, memória, vagy más erőforrások) hatékony felhasználását jelenti egy adott feladat vagy rendszer megoldásakor. A fogalom elsősorban az algoritmusok és számítógépes rendszerek hatékonyságának értékelésében használatos, de más területeken is alkalmazható, például a természettudományokban vagy a gazdaságtanban.

A forráshatékonyság főleg az algoritmusok és számítógépes rendszerek teljesítményének mérésére szolgál. Egy hatékony algoritmus olyan, amely a megoldandó feladat számára minimális erőforrásokat igényel, például minimális időt vagy memóriát. Például egy gyorsabb algoritmus, amely kevesebb időt igényel ugyanazt a feladatot megoldani, mint egy lassabb, de a két algoritmus ugyanakkora memóriát használ, akkor az előbbi tekinthető forráshatékonyabbnak.

A forráshatékonyság mérésénél gyakran az időkomplexitás és az memóriakomplexitás fogalmai játszanak központi szerepet. Az időkomplexitás azt mutatja meg, hogy egy algoritmus futási ideje milyen mértékben növekszik az input méretének növekedésével, míg a memóriakomplexitás hasonlóan a memóriafelhasználás növekedését mutatja. Egy idealizáltan forráshatékony algoritmus lineáris vagy polinomális idő- és memóriakomplexitással rendelkezik, míg egy nem hatékony algoritmus exponenciális vagy faktoriális komplexitással bírhat, ami jelentősen csökkenti a gyakorlati alkalmazhatóságát.

A forráshatékonyság fontos szerepet játszik a gyakorlati alkalmazások tervezésében is, mivel a hatékonyabb rendszerek általában jobb teljesítményt nyújtanak, kevesebb erőforrást fogyasztanak, és így költséghatékonyabbak is. Ezért a forráshatékonyság optimalizálása egy fontos célpont a számítógépes rendszerek és algoritmusok fejlesztésében.