Fogamzásképesség

Fogamzásképesség a biológiai képesség arra, hogy egy személy teherbe essen és várandós legyen. A fogamzásképesség a női és a férfi reproduktív rendszer optimális működésétől függ, és számos biológiai, egészségügyi és életmódbeli tényező hat rá.

Nőknél a fogamzásképesség a peteérés elindulásának és a megtermékenyítés lehetőségének függvénye. A petevezetők átjárhatósága, a méh állapota és a hormonszabályozás mind fontos szerepet játszanak. A férfiakban a spermaszám, a mozgékonyság és a morfológia befolyásolja a fogamzás esélyét. A biológiai kor jelentős tényező: a nőknél a termékenység a húszas években a legmagasabb, majd fokozatosan csökken; 35 év felett nő a nehezebb teherbe esés kockázata. A férfiaknál a korral járó változások lassabbak, de a fogantatás esélye csökkenhet.

Az orvosi értékelés általában a nőknél hormonszintek és ultrahang vizsgálatokat, adott esetben petevezeték vizsgálatát foglalja magában, a férfiaknál pedig spermaelemzést. Ha a rendszeres közösülés ellenére egy pár egy meghatározott időn belül nem teherbe esik, orvosi tanácsot érdemes kérni: általános szabály, 12 hónap védekezés nélküli kapcsolat után, vagy 6 hónap, ha a nő 35 év felett van vagy ismert termékenységi probléma áll fenn.

Kezelések és intervenciók közé tartoznak az életmódbeli módosítások, gyógyszeres vagy műtéti beavatkozások, valamint reprodukciós technikák, például intrauterin insemináció (IUI) vagy in vitro fertilizáció (IVF). A fogamzásképesség javítása személyre szabott orvosi tanács alapján történik.